2013. október 13., vasárnap

Egyetemista lányok

Körülbelül egy hete megy az adok-kapok egy oldal adott cikke alatt. Ezalatt egyszer elkezdtem már ezt a bejegyzést, (és igen elítélhető módon elaludtam közben, körülbelül 0:23 körül. )
Azóta egyszer már lebeszéltem magam ennek megírásáról - majd ismét hagytam magam rábeszélni, a már ígért mindenféle handmade virágok rovására.

Ismét kénytelen vagyok leírni ezt is, hogy mint minden feminista, én is a lelkem mélyén arra vágyom legjobban, hogy békességben, biztonságban csinálhassam a kis dolgaimat, emberibbé tehessem a párom (és a szeretteim, barátaim)  életét, s mindazokét, akikére hatással vagyok - mert egy nőnek ez a dolga.
Azonban, a mai felborult világ és annak felborult és dominószerűen felborított eszméi ismét kiprovokálták belőlem, hogy sodrófát ragadjak, és rendet tegyek...
Szóval, ennek az élhető, és természetes, egészséges szerepek szerinti életnek ismét helyet kell csinálni ebben a rumliban.
A kérdés pedig, amiért felvetődött, az, hogy járhat-e egy nő egyetemre.
Nos, természetesen a kérdés - a fent vázolt háborús helyzetet tekintve - jogos, és pontosításra, viszontkérdésekre is szorul.
Nézzük szépen, sorban.

1. Kezdjük a végéről: Miért kell pont egyetemi képzés? Miért jó az? 
A kedélyek borzolása végett személyes példával kezdeném a sort: ugyanis, olyan egyetemen vagyok, ahol a hit, vallás, és annak szolgálata van a fókuszban. Tehát, olyan dolgot tanulok, ami valóban értékes, s mind az egyén, mind a társadalom szempontjából üdvös.
Meg tudom érteni azonban a napjaink egyetemeinek színvonalával és világnézetével szembeni aggályokat. És én is úgy gondolom, hogy az egyetemre járók elég súlyos része nem alkalmas arra, hogy értelmiségivé, azaz, a társadalom vezető szellemi rétegévé váljon. De még a tanulásra sem feltétlenül.

2. De akkor mitől függ, hogy ki tanulhat és ki nem?
Az előzőek szellemében, természetesen az, aki alkalmas arra, hogy ezt a feladatot felvállalja. (ó, már hallom is a hímsovinisztákat: "De hiszen a Nő alapvetően vezetett, tehát nem lehet értelmiségi!" - azonban, ezen drága urak türelmét kell még kérnem pár sor erejéig.)
Tehát, az alkalmasságot kell valahogy bemérni. Ennek feltételei: az intelligencia, a kapott hivatás milyensége, az elszántság, kitartás - melyek a tanuláshoz kellenek, s a problémák átlátására, s azoknak megoldására irányuló akarat és készség. A sor folytatható.
Nem gondolom azonban, hogy az értelmiségi lét - tehát, hogy a társadalom szellemi vezető rétegéhez tartozzon valaki - feltétlenül igényli a kifejezetten vezető alkatot. Ugyanis, ez egy réteg. Nem levágott fejek gyülekezete - hanem egész embereké.

3. De alkalmas-e a női nem a tanulásra? 
Helyezkedjünk bele egy kicsit extrém feltételezésbe, s vonjunk párhuzamot.
Tehát: a) tegyük fel, hogy a nő nem alkalmas szellemi munkára, és nem elég intelligens. b) (mivel semmilyen kisebbséggel nem akarok példálózni, tegyük fel, hogy Magyarországon él egy hottentotta kisebbség.) tegyük fel, hogy a hottentotta kisebbség ab ovo dologtalan, munkakerülő, és élősködő.

Az utóbbi esetben ugye, megoldást kell találni az így keletkező gazdasági és egyéb problémákra, s mindezt úgy, hogy a célcsoportot találja meg a megoldás.
Természetesen, amennyiben hottentotta-ellenes törvényeket hozunk, az világ szervezetei összevonják a szemöldöküket, és hőbörögnek és háborognak, Hottentottaország hadat üzen, a hottentotta kisebbség kikéri magának és lépéseket akar tenni a többség ellen, hiszen identitásukban támadjuk őket ezzel.
Azonban, ha a célcsoportot tulajdonságok alapján határozom meg, első körből, pontos lesz. Mondjuk, hogy ki az, aki dologtalan, vagy lopott, összeütközései vannak a törvénnyel. Ez esetben, természetesen nem fogja semmilyen sérelem érni azokat a hottentotta nemzetiségű állampolgárainkat, akik esetleg tisztes, becsületes, kenyérkereső emberek. És, nem fogok senkit azért bántani, mert hottentotta - amiről nem tehet, sőt, önmagában nem is baj, és semmi problémának nem lehet önmagában forrása. A hottentották azon része, aki pedig lop-csal-hazudik, és dologtalan, ingyenélő - azok mélyen hallgatni fognak, s nem kiabálnak diszkriminációt csoportjuk ellen - hiszen ezzel egyben azt mondanák, hogy a hottentották népe haszontalan, balhés társaság.

Ugyanígy: ha az a feltételezésünk, hogy a nők intelligenciájukban alulfejlettek, vagy lusták, vagy képtelenek rendszerezni a megszerzett tudást - az egyetemekre való bejutásnál érdemes ezekre a tulajdonságokra fókuszálni, s nem ragadtatni magunkat olyan általánosításokra, mely megfoszt minket egy potenciális értékes munkaerőtől. (s mellékesen megjegyezve, attól a férfiakétól eltérő látásmódról, amivel hasznunkra lehet.)

4. De hasznára, üdvösségére válik-e egy nőnek a tanulás?
Azt hiszem, ez is egyénenként változik, a föntiek értelmében, és sok tényezőtől függ. Például, hogy mit tanul az adott nő, s miért. Az unalomig rágott genderfeminista karakter, a törtető, nadrágkosztümös pénzügyekkel foglalkozó szingli toposzától most a magas feldolgozottságra való tekintettel eltekintenék.
Inkább, induljunk ki abból, hogy mire rendeltetett a Nő, és - mivel ez egy keresztény feminista blog - vegyünk számba néhány érdekes bibliai példát.

   1. "Azt mondta továbbá az Úristen: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!"
Mondom, hozzá illő. Én valamiért kételkedem benne, hogy egy általános iskolát befejezett, vagy, a mai színvonalú és igényű középiskolai képzésből kikerült lány nehézségek nélkül tudná segíteni egy- vagy többdiplomás férjét.
Például, az én Kedvesem átolvastatja velem a szövegeit. Sőt, azokat továbbgondolva, további inspirációt tudok neki nyújtani. Ehhez nagy segítség, hogy vannak ilyen téren is közös ismereteink.
"Ez végre csont az én csontomból..." ...
   2. Arról, hogy Szűz Mária sem járt egyetemre
Való igaz, hogy a Szűzanya enélkül is bölcs és "nagyokosságú szűz".
Nemrég egy ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy hiúság-e azt akarni, hogy Máriához legyünk hasonlóak.
S azt hiszem, most erre az esetre nézve igaza van: ha csupán várjuk, sőt, elvárjuk - az nagy gőgre vall. Mint ahogy az is, ha azt hisszük: hasonlatosak vagyunk hozzá.
Mindazonáltal, hiszem, hogy Isten az ő hasonlatosságára teremtett minket is ("férfinak és nőnek teremtette...") - tehát, törekednünk kell arra, hogy magunkat folyamatosan csiszoljuk, s tökéletesedjünk, hogy olyanok lehessünk, amilyennek Ő szeretne látni.
S ugyanitt be kell látnunk: ugyanúgy, ahogy a mi üdvösségünkhöz szükséges, hogy gyakran járuljunk szentgyónáshoz és szentáldozáshoz (amire Máriának nem volt szüksége) - úgy a bölcsességet sem érhetjük el tanulás nélkül.
   3. Egy másik Mária
... aki ott ült Jézus lábánál, miközben nővére "sürgött-forgott a sok házi dologban". De Mária választotta a jobbik részt...
   +1: Illetve, A szamariai asszony, akitől Jézus vizet kér, végül hozzá vezeti az embereket. De Húsvétkor is asszonyok vitték az örömhírt.
Ezek alapján, azt hiszem, a nők alkalmasak az egyetemi diplomával járó feladatok betöltésére.

A kérdés, persze, hogy hogyan tud egy nő másokat Krisztushoz vezetni. De ez majd legközelebb. Ennyi kérdés szerintem elég mára. :)

Folyt. köv. 


6 megjegyzés:

  1. Hímsoviniszta érv: ha egy nő alkalmas egyetemi tanulmányokra, akkor férfias, vagyis mint nő nem jó, csak pózol, okoskodik, férfit játszik, vagy biológiailag beteg, férfilelkű/-agyú. Remélem, tisztában vagy vele, hogy te is férfilelkű vagy. Ha meg meglesz a diplomád! Akkor meg nem is tudom, mi leszel... Mondjuk egy bicikliző majom. Ne gondold, hogy kiérdemelted a diplomádat, csak egy trükk, hogy megszerezted.

    Írj még! :)

    VálaszTörlés
  2. Ha férfiassá kell válni ahhoz, hogy üdvözüljünk, akkor viszont inkább menj be csak fél X kromoszómával az üdvösségre, mint kettővel a pokolra... (Márpedig, ha nem munkálkodsz minden emberi erőddel Isten országának elérésén, hááát... Nem lesz jó. Nem, a szülés önmagában még nem elég. Az anyaság nem ér véget a biológiai "teendőkkel" - mint szülés, szoptatás.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Főleg nem ér véget, ha figyelembe vesszük, hogy az apa 9-10 órát távol van az otthontól és 8-at meg alszik, szóval marad 6 óra, amelyet nem fordíthat teljes mértékben a családjára, mert ahhoz, hogy kipihenje a munka fáradalmait, szüksége van pár óra magányos semmittevésre.

      Törlés
  3. Aranyos, nőies cikk. Kár, hogy Williamson egy érvére (nő nem vezethet férfit rendes körülmények között természete szerint, stb.) sem válaszolt. Szép, mint egy nagy piros labda! Nova, pulchra, sed... falsa. ;)

    VálaszTörlés
  4. ... csak annyit kérek, olvassa el még egyszer. Reméltem, hogy az első néhány bekezdésből világossá válik írásom célja, a továbbiakból pedig alapvető gondolkodásom a kérdésről.
    Remélem, nem gondolja hamisnak azt az álláspontot, miszerint a nő nem azért kell, hogy tanuljon, hogy férfiak fölött vegye át a vezetést.
    Az alapvető kérdés, hogy "járhat-e egy nő egyetemre". És nem az, hogy Williamson cikkét ki mivel tudja igazolni és cáfolni.
    Ez az írás nem a Williamson-cikkről alkotott véleményemről szól, hanem a bevezetésben föltett kérdésről.
    A másik: "rendes körülmények között természete szerint" - nos, persze. De sajnos ezek a körülmények most nem rendesek, azért ragadtam sodrófát én is. :)
    Amennyiben úgy érzi, valamit nem világosan fejeztem ki, csak kérdezzen. Nem csapom le a labdát, játsszon vele kedve szerint. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézze, átolvastam. Csak elfelejti, hogy Williamson először tisztázza az "egyetem" hagyományos definícióját. Ráadásul ő sem abszolutizálja ezt, és alapvetően lélektani problémákat vet fel, mivel ez nem egy tisztán absztrakt kérdés, tulajdonképpen a "tanult és!vagy társadalmi nem" (gender) és az "átörökölt és/vagy biológiai nem" (sex) viszonylatának egyik szelete. Nem azt mondja, hogy a nő értéktelen, vagy rossz. (Tudom, van egy angolosan vitriolos stílusa Williamsonnak. Nem véletlen, hogy az igazi egyetem alapozó, "triviális" kurzusában retorikát-stilisztikát is oktattak, mivel a pőre logika a disputában - a klerikusok lovagi tornája - édeskevés.)

      Mivel az ominózus cikk úgymond "csak" ihletett adott magának, és önmagában a kérdésről kezdett gondolkodni (Williamson tárcájától eltekintve), tekintse az előző felvetésemet tárgytalannak.

      Persze tudja ez olyan, mint a népmesei asszony: "voltam is, meg nem is, hoztam is, meg nem is." Ami okos asszonyra vall.

      Hálát adhat önért és büszke lehet kegyedre a vőlegénye!

      Törlés