...ma hosszú napunk volt. Reggel szépen összepakoltuk magunkat, és felkerekedtünk. Peti fiamnak közel egy éve ugyanis genetikai vizsgálathoz vettek vért, néhány hónapja megkaptuk levélben az eredményt (nem EEC-szindrómás), és most befejezésként az értékelést és a tanácsadást is.
Bár most nagyon kedves és részletes volt a doki, azért valami nagyon fáj.
Azon túl, hogy egyáltalán a vizsgálatra úgy igényelhettünk OEP-támogatást, hogy a következő gyermekek vállalásának kérdésére való tekintettel. (Azok az apróságok, hogy esetleg tudjam, hogy van-e valamilyen szindrómája a már megszületett fiamnak, és ha igen, az mivel jár, mire kell figyelni, milyen más szervek lehetnek/lesznek érintettek, teljesen mellékesek.)
Ezen túl a genetikai tanácsadás végső célja az, hogy ha kiderül egy génhiba, akkor a következő terhességnél időben és célirányosan lehessen szűrni, és pozitív eredmény esetén még időben el lehessen vetetni a gyereket...
Hát nem csodálatos célokat tűz ki maga elé a tudomány?
