A kezek

... nem tudom még, hogyan írjam le, hogy mennyi mindent tanulok a világból, a szakmámból, a mindenféle tevékenységeimből.
Úgy érzem magam minden pillanatban, mint egy óriásbébi, akinek mindig minden pillanat új és újat mond.
És néha úgy érzem magam, mint egy túltáplált óriásbébi, aki már egy kortyot se bír lenyelni többet.

Talán csak azt az érzést említem, mikor ott kint állok, s előttem valaki más, és együtt kell létrehoznunk valami megismételhetetlen és nagyszerű dolgot.
Talán csak azért említem, mert magamnak lesz nagy szüksége rá. Később. Talán.

... de, kint áll egy ember, pálcával a kezében (vagy anélkül) - és én minden addigi magabiztosságomat a sarokba hajítva kapaszkodok, csimpaszkodok a tekintetemmel abba a kézbe. Az a kéz tartja meg a kereteket, amik megtarthatnak engem.
És próbálok a lehető legjobban élni vele.
Próbálok magamtól is akarni arra menni, amerre ő akar.
Közben nem elnyomni magam - hiszen, úgy csak egy súly leszek a kezén, ami akadályozza őt. Úgy megbénulok.
És küzdök, küzdök magam ellen: hogy hajlítható legyek, hogy rugalmas legyek, hogy partner legyek.
Küzdök magam ellen: hogy nő legyek.

Virágozás :)

A sokat emlegetett, sokszor ígért virággyártás. Bemelegítő jelleggel, mobillal fotózva. (Bocsi.)

...ez kell hozzá (meg egy hullámcsat, ha csatot akarsz belőle)

(jó, a szalagból elég ekkora.)

... és égesd meg a végét. Mindkettőt. (így ugyanis nem foszlik. :) )

innentől egyszerű: a szélén végigvarrod, s közben meghúzod. (természetesen, fércöltéssel működik, mással nem nagyon. :D )

... és ilyen, ha a végére értél. Persze, még ezt is húzd meg rendesen, és ne felejtsd el elvarrni.

Így. :)

Tedd rá egy hullámcsatra. (Vagy, rávarrhatod bármire, dísznek - én ezt szeretem.)

:)

A genderfeminizmus csapdájában

Vannak, ugyebár, korok és eszmék és divatok, amelyek elvárásokat támasztanak az ember lányával szemben.
Igazából, leginkább olyanok vannak.
Ma ezek közül az elvárások közül egyet vettem észre (amelyet már félig be is vettem, mire ez eszembe jutott): hogy legyél egyedül.
Persze, ilyet nem hallani a tévében, nem írják az újságok, a blogok.
De valahogy mindig azt érzem ennél a nagy példaképesdinél, hogy: "nézzétek, mire volt képes ez a nő... Férfi nélkül, vallás nélkül, közösség nélkül, támogatás nélkül, a konzervativizmus kötöttségei nélkül..."
Na, ezért mondom.
A vicces felfedezés az volt, amikor rádöbbentem: nem csak egy irányból lehet ebbe a csapdába beleesni, de a genderfeminizmus elleni hadakozás is eljuttathat ugyanebbe a kényelmes, sötét, hideg verembe...
Onnantól fogva, hogy érint - márpedig, hogyne érintene, hiszen, vagy férfi vagy, vagy nő, tehát a férfi-nő kérdéshez valahonnan mindenképpen közöd lesz - onnantól fogva ki vagy téve annak, hogy provokáljon.
Hogy megmutasd, TE, egyedül, hogy képes vagy felépíteni magadat, a karrieredet, a családodat (kackac)... És legyőzöl mindent és mindenkit egyedül.
Hogy megmutasd, te, egyedül, hogy találtál egy teljesen új, teljesen egyedüli és jó megoldást.
Közben, nemcsak minden fontos dologról feledkezel meg, de önmagadat is otthagyod a verem alján, anélkül, hogy tudnád, milyen ez a valaki.
És ki kell mászni, egyedül, hiszen egyedül is jutottál oda. Ami a te hibád, neked kell helyrehozni, magadat neked kell legyőzni, és így tovább...
Ugye, milyen ügyes csapda?

Rend a lelke

Nemrég egy barátnőm blogján találtam rá erre:
http://www.urban-eve.hu/flylady-program/
Tehát, indul a testreszabás.
Mert, ugye, nekem még nincs saját lakásom. De folyamatosan hallgatom, hogy ha lesz, a fejemre fog nőni, és nem fogok bírni vele.
A hatodik napnál tartok (módosításokkal, és összevonásokkal, hogy beérjem magam.) Egyébként harmadik napja FlyLady-zek, és egész meglepő élményeim vannak. Például, lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam tegnap igent mondani egy hirtelen jött meghívásra. És egyáltalán, nem érzem magam disznóólban, annak ellenére, hogy még mindig nincs körülöttem tökéletes rend.
Igényem támadt rá, hogy az életem minden területe ugyanígy legyen rendben. És végre most úgy érzem, hogy sikerülhet is. :)

Na jó, lebuktatom magam. Igazából egy gyónással kezdődött az egész. :)