Mármint, az észak-írországi törvénymódosítás, és főleg, az ekörül korbácsolódó indulatok.
Az eddigiekből gondolom, kiderült, hogy az abortuszt nem tartom elfogadhatónak, vagy célra vezetőnek. De túl azon, hogy az abortusz feltételeinek lazulása, mint tendencia, mennyire aggaszt, szeretnék kicsit beszélni az ezt körülvevő kampányról.
Mert, ugye, ahogy megjelentek az első (szintén aggodalommal teli) híradások az új törvényről, természetesen reagált erre a felháborodott választáspárti sajtó is. Nem akarom az olvasottságukat növelni, az írásaik lényege, hogy nem is olyan súlyos az a törvény, hogy eddig túlontúl szigorú volt, illetve máshol, hogy igenis van indokolt abortusz.
A teljesség igénye nélkül (és egy alvással töltött éjszaka igényét fenntartva :P) szeretnék néhány kiragadott gondolatra reagálni.
1. Az indokolt abortuszról.
Egy nevében a keresztény szót hordozó blog szerint az élet nem fekete és fehér, és van sok eset, amikor igenis csak ez marad (az abortusz), és különben is, micsoda szemétség ítélkezni. A végén kezdve: nem, senki nem azonosította a bűnt a bűnössel. Utóbbival együttérzünk (mert az életvédők is mind bűnös emberek, ráadásul sokan pont az abortuszuk után lettek életvédők), de ez nem jelenti azt, hogy örülnünk kéne annak, hogy ilyen széles körben legalizálják a magzatelhajtást, és nyitnak kettő darab abortuszklinikát. Nem, nem ítélünk el senkit, de nem értjük, hogy a krízisben lévő kismamák helyzetét miért kell rontani még egy abortusszal is.
2. Sokszor érvelnek a nemi erőszakkal, de bátorkodom megjegyezni, hogy nem egy, és nem két olyan történettel találkoztam már, ahol a férfi, vagy a család valamilyen erőszakkal próbálja a nőt abortuszra küldeni. (Sajnos az erőszaknak nem minden formája jogi kategória.)
Elképzeltük a negyedik gyermekét váró "háromhás" anyukát, akit megfenyeget a férje, hogy ha nem veteti el, elhagyja? (Alacsony iskolázottság, kb. 13 éves kora óta csak gyermekeket szül és gondoz, így semmi egzisztenciája nincs, hogy kilépjen a helyzetből. Három gyermekkel nem fogadják semmilyen anyaotthonban, stb.) Természetesen enged a nyomásnak, és a nyomást gyakorlók felől el se gondolkodunk, hogy vajon ez mennyire számított most erőszaknak, bántalmazásnak. Mielőtt az olvasó élénk képzeletemért róna meg, megsúgom, hogy ez kicsiny hazánkban már történik. Ha nem havonta, kéthavonta akad egy ilyen eset.
3. Dekriminalizáció.
Igen, részben szuper, hogy a (valószínűleg iszonyatosan nehéz helyzetben lévő) kismamákat az abortusz okozta trauma után nem terheljük még a börtönbüntetés rémével is. De ne vonjunk már egyenlőséget a megértés és az adott cselekedet bátorítása között. (Bocs, ha kettő klinika is épül csak, nem tudom máshogy értelmezni. Akkor is épül.) Ugyanakkor nem esett szó arról, hogy pl. nemi erőszak esetén az elkövetőnek súlyosbító körülmény-e, ha áldozatát teherbe ejtette. Vagy hogy az orvosok miért mentesülnek ugyanúgy.
És ha már itt tartunk, szabadjon megjegyeznem, hogy tessék a várandósságot is "dekriminalizálni". Tehát, nem kérünk több szúrós pillantást a nagy pocakra, megjegyzést a gyerekeink számára, és beleavatkozást mások családtervezésébe.
Ameddig szégyen gyermeket várni, addig az emberek menekülni fognak. Az abortuszba.
4. És végül, a 24. hét után az anya életveszélyes állapota VAGY egészségkárosodás veszélye miatt elvégzett abortuszról.
A magzat a 24. hetet betöltve - jókora orvosi segítséggel ugyan, de - életképes.
A kommentfolyamban ez az érv általában úgy szokott megjelenni, hogy mindeddig szegény harmadik trimeszteres északír kismamáknak eddig a szigorú és buta törvény miatt kellett meghalni, mert még ilyenkor sem lehetett abortuszt végezni.
De halkan kérdem, hol vannak a botrányos statisztikák az abortusz tilalma miatt harmadik trimeszterben meghalt (/károsodott) anyákról? És ha így van, vajon miért vártak a feministák, liberálisok, stb. ilyen sokat a módosítással? Legalább az emberélet mentését átvihették volna a törvényhozáson, mi tartott nekik eddig?...
Nos, nyilván csak laikus sejtés, de talán elképzelhető, hogy ezen életveszélyben (vagy veszélyben) lévő édesanyák terhességét koraszüléssel szakították meg. (A botrányos statisztikák napfényre kerüléséig pedig kénytelen vagok feltételezni, hogy eredményesen.)
Azért, ha az abortuszt szorgalmazóknak van olyan orvosi technika a tarsolyukban, ami lehetővé teszi, hogy egy félidő utáni vetélést a hagyományos módszereknél (indított szülés, császármetszés) kockázatmentesebben lehessen befejezni, kérem, ne tartsák magukban. Ugyanis a spontán vetélésnél is sajnos csak ezt lehet tenni.
