2017. május 8., hétfő

...az első anyák napja


...és közben el kell, hogy mondjam: anyának lenni szuper dolog. Felemelő. Inspiráló. Megható. Olyan dolog, amiért érdemes élni.
És meg kell, hogy súgjam azt is: rengeteget tanultam nem csak a saját határaimról és a gyereknevelésről, de úgy általában az életről, és persze Istenről is. Teljesen más viszonylatba került a saját teremtettségem kérdésköre. És jó, nagyon jó. Mintegy tükör, ami megmutatja, hogy mi milyen viszonyban állunk Istennel, hogy hogyan távolodunk tőle folyamatosan, és hogyan marad ennek ellenére mégis mellettünk.

Egyébként meg szuperek: Petike is felállt, gond nélkül fog játékokat, kekszet, kanalat, mindenféle papírfecnit és morzsát, Annával jártunk néhány dokis kört, ami szerencsére fölöslegesnek bizonyult. Hatalmas dolog történik velem, és még mindig nem egészen értem, hogy mi, és miért. De ez a miért nem számonkérés, csupán derűs kíváncsiság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése