A Kasper-javaslatról

Mint egy előző bejegyzésben említettem, rengeteget tanulok az anyaságból. Sőt, azt hiszem, sokkal többet, mint amire bármilyen iskola képes lenne.
Ma például a Kasper-javaslat lényegét értettem meg, a fiam példáján keresztül.
Ugyanis, amíg én figyelmetlen anyaként a számítógépet nyúztam, előállt az a bizonyos helyzet, ami a közjó érdekében azonnali pelenkacserét kívánt. A gyermek azonban sikeresen betolatott a testvére kiságya alá, és semmi jelét nem mutatta, hogy szeretne onnan kijönni. Hívtam, csalogattam játékkal - hiába.
Az irgalmasság bizonyos értelmezések szerint az lett volna, ha hagyom a fiúcskát az ágy alatt, és mivel így nem tudom kivenni alóla a használt pelust, mondjuk, ráadom a tisztát a ruhára.
Persze kivettem szegényt.