2018. szeptember 30., vasárnap

Nemköltöző

...néha úgy érzem, megrekedtünk. Két éve nem tudunk beköltözni a saját házba, próbálunk túlélni ebben a mesebeli kis faluban, szülöm és nevelem ezeket az édes gyerekeket, és próbálom megérteni, hogy mégis mi történik, és miért történik velünk. És nem megy. Szeretnék jól imádkozni: megérteni a Jóisten tervét velem, és belesimulni. És tudjátok, van az a furcsa csöndje Istennek, amikor várod, fürkészed, és nem felel. Amikor már szinte elgondolkozol rajta, hogy vajon gondot visel-e még rád, figyel-e még rád, hallja-e az imádságodat, vagy talán elhagyott-e. És ez a csönd nehéz, pont a maga ürességétől.
Tudom és hiszem ugyanakkor, hogy minden látszat ellenére továbbra is vezet. Csak még egy kicsit ki kell bírni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése