2018. május 16., szerda

Így neveltek ti... 2. - A legfőbb kérdés

Előző bejegyzésemben utaltam rá, hogy jelen írás - eredeti célja szerint - egy gyakorlatiasabb, eszközöket számba vevő írás szeretett volna lenni. Mentegetőzés helyett felhívom a figyelmeteket erre az írásra, és akkor már úgy általában, az egész blogra.
És egy pillanatra én is megállok, mielőtt szem elől tévesztem a célt - mármint a gyermeknevelésben.
Mert mi is kell, hogy legyen a legfontosabb nekünk, katolikus szülőknek, ha nem az, hogy az üdvösségre segítsük gyermekeinket?
Minden más - hogy határozottak legyenek, vagy csendesek, hogy odaadják-e a játékukat a játszón a másik gyereknek - csak eszközök. Eszközök arra, hogy megtalálják, hogyan is akarja őket magához vonni a Jóisten, mit akar rajtuk keresztül cselekedni a világban, és hogyan lássák meg és fogadják el azt a hatalmas szeretetet, ami életre hívta őket.
A fent linkelt írás kicsit visszavezetett két nagyon fontos gondolathoz. Az egyik a szabad akarat kérdése. Bármit is szeretnénk - még ha a lehető és valóságos legjobbat, az üdvösséget is - nem erőszakolhatjuk rá másra. A saját gyermekeinkre sem. Gondoljunk csak bele, hogy még a Jóisten sem üdvözít senkit akarata ellenére. Pedig ő sokkal, sokkal jobban szereti a gyermekeinket még nálunk is.
A másik - hogy végre az eszközökről is szó essék - az imádság fontossága. A saját bőrömön tapasztalom, hogy bármiféle munkához a legjobban az imádság ad erőt, és hogy ha az Istennek felajánlva imádsággá válik bármi munkám (mosogatás, főzés, blogbejegyzés - akármi), akkor mennyivel hatékonyabb (főleg a fent tárgyalt cél tekintetében), mennyivel édesebb, mennyivel értelmesebb. A gyermeknevelés is munka. Minden egyes pelenkacseréjével, altatással, közös beszélgetéssel együtt, és egész folyamatában is. Imádkozva könnyebb.
És imádkozzunk értük is, hogy amit tökéletlen és gyarló emberi eszközeinkkel nem tudunk elérni, azt a Jóisten tegye teljessé és tökéletessé bennük.
És imádkozzunk velük is, különösen, amíg kicsik, hogy természetes és követendő példa legyen számukra. (A kamaszokkal még szülői tapasztalatom nincs, de sokszor nekik több szükségük van arra, hogy elvonulva, egyedül tudjanak Istennel találkozni. Kamaszkoromban velem már inkább csak a templomban lehetett együtt imádkozni, de egy-egy asztalon felejtett, vagy ajánlott keresztény könyv, vagy "elcsendesedős" lelkigyakorlat lehetősége nagy segítség volt.)
De imádságunkban, nevelésünkben és saját viselkedésünkben is ügyeljünk rá, hogy a fő cél lebegjen a szemünk előtt. Nem "tökéletes" embereket kell nevelnünk (hiszen Isten tökéletes embereket teremtett, ráadásul, mivel megkapták a keresztség szentségét, gyakorlatilag nem tudnak bűnt elkövetni, míg a tudatuk el nem éri azt a fejlettségi szintet), hanem, a mennybe kell jutnunk, mindannyiunknak, házunk népével együtt.

1 megjegyzés:

  1. Senki se tud bűnt elkövetni a megkereszteltségtől függetlenül 7 éves korig. (Ezt húzta meg az Egyhàz mint határt, mettől lesz egy ember elég tudatos bűn elkövetésére - ugyebár bűnt csak "tudva és akarva" lehet elkövetni.)

    De ettől még csinálnak erkölcsileg rossz dolgokat,csak nem jár az üdvösségük tekintetében súlyos következmênyekkel. De ettől még bőven van mi rosszat kinevelni belőlük.

    Ês egyáltalán nem tökéletesek. Sérült a természetük. Már egész kicsi korban kijön ez. Hogy önzők, akaratosak stb. Ezért kell már szerintem az erkölcsi érzék nyiladozásánál kezdetén (tapasztalatom szerint ez 14 hós kor körül van) elkezdeni nevelni, fegyelmezni a gyereket. Érti a nemet. És látszik a szemén, hogy tudja, vmi rosszban sántikál.

    Természetesen csodálatosak a gyerekeink és rengeteg jó van bennük - de a rossz mellett.

    Nemrég olvastam egy keresztény nő által írt gentle parenting könyvről értékeléseket a goodreadsen. Ez a nő a kötődő nevelésben eljut odáig, hogy tagadja az áteredő bűnt. Szerinte a gyerekek jók, később vesznek csak fel bűnös szokásokat. Jézust pedig totál egyoldalúan állítja be.

    Te nem ezt állítod, de majdnem, ezért írtam ezt a hsz-t. Nem akartam tolakodó lenni, sem a saját elveimet rád erőltetni. Csak szerintem ez félreérthető lehet.

    VálaszTörlés