2016. július 26., kedd

Így lettünk család - 0. rész

Elmesélem.

...volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli palóc fiú, meg egy lány. Szerelmesek voltak, és nagyon szerették egymást: úgy döntöttek hát, hogy összeházasodnak.
Itt jöhetne, hogy boldogan éltek, amíg. De ez a történet egy kicsit bővebb.
A fiú és a lány - azaz mi, a férjemmel - összeházasodtak, és nemsokára rájöttek, hogy ami a mesék vége, az az ő meséjüknek még csak az eleje. És gyorsan indult.

Szeptember 12-én megültük a lagzit, 14-én költöztünk az albérletbe, és éltük a fiatal házasok boldog, mesebeli életét. Esténként kimentem a vonathoz, amivel érkezett, és együtt sétáltunk haza, útközben általában megejtve egy bevásárlást.
Október volt, amikor egy ilyen bevásárlás kicsit furcsán sült el: megláttam ugyanis a polcon egy konzerv tonhalsalátát, amit mindenképpen meg is akartam enni. Annak ellenére, hogy a férjem a gondolatától is kifut a világból, de a szagától még inkább. Ahogy alkudoztam a tonhalsalátán vele, egyszer csak elnevette magát: hogy kívánós vagyok. És ezzel piszkált aznap. És másnap. És egész héten.
Annyira, hogy a végén már meguntam, és vettem egy terhességi tesztet. (A drogériában olyan sajnálkozva nézett rám a pénztáros hölgy, hogy majdnem én sajnáltam meg őt...) Persze pozitív lett.
Ott ültem reggel hat órakor a konyhában, míg a férjem pakolászott, néztem magam elé, és mozdulni se tudtam. Pislogni csak. Mondjuk azt igen sűrűn. A férjem meg úgy vigyorgott, hogy a harminckét fogából harminchat kilátszott.
- és akkor most mi lesz? - kérdeztem.
- Mi lenne? Irány a nőgyógyász.
Ő elment dolgozni, én meg magamra maradtam. Megnéztem a lánykori lakhelyem nőgyógyászának rendelését, majd én is elindultam dolgozni. Ahogy elmúlt a kezdeti meglepetés, óráról órára jobban szétáradt bennem valami furcsa örömféle.
Pénteken reggel felültem a vonatra, és lementem az említett orvoshoz. Odahívott az ultrahanghoz, és megvizsgált. Közben pedig hümmögött, és csóválta a fejét. Én meg vártam, hogy elmondja, mi nem tetszik neki.
Vérvizsgálatot kért, hogy valóban terhes vagyok-e, mert az ultrahang alapján a méhemben nem lakik senki, viszont a petefészkemben van valami, ami kb. akkora, mint amekkorának a babának kéne lennie. Szóval lehet, hogy méhen kívüli terhesség, és ha a hétvégén elájulnék, véreznék, vagy nagyon fájna a hasam, akkor hívjunk mentőt és irány a kórház. Illetve, ha a vérvétel alapján terhes vagyok, írja is a beutalót, és szintén irány a kórház.
Szegény barátnőm szombati lagziját le is mondtuk, én pedig este felhívtam Cs.-t, orvos barátnémat, hogy mégis mit tegyek. A kórházban, ahol dolgozik, kerített nekem nőgyógyászt, de a vérvételt - és a beutalót ennek függvényében - mindenképpen meg kellett várni.
Nagyon hálás voltam korábbi önmagamnak, hogy Szent Annát választottam védőszentemnek a bérmálás előtt. Nem könnyen ugyan, de kimondtam Istennek: ha ezt akarod, Uram, tedd ezt. Közben arra gondoltam, hogy talán itt, az elején lesz vége a nagycsaládos álmainknak, esetleg nem is lehet gyerekem többé. Hogyha ezt kaptuk, biztosan nem véletlen. De ha lehetséges... 
Hétfőn reggel megvolt a vérvétel, aminek másnap, kedden kaptam meg az eredményét.
- Hát, ez eléggé terhes - húzta el a száját a laboros néni, az igen magas terhességi hormonszintemet látva. Nem lepődtem meg, tudtam, hogy várandós vagyok.
Nőgyógyászati rendelés viszont csak délután volt. Este hatig.
Fél hatkor sorra is kerültem, vittem a leletet, és kaptam a beutalót. Ahogy kiléptem a rendelőből, hívtam Cs-t, megbeszélésünk szerint, illetve riasztottam Édesapámat, hogy indulhatunk.
Este nyolcra értünk be Pestre.
Cs. a kórházban várt minket, majd előkerült Dr. B. is, és felmentünk a vizsgálóba. Apa kint várt, Cs. meg bejött velem. Felfektettek az asztalra, hogy itt is csekkolják az ultrahangot. Dr. B. hümmögni kezdett, Cs. pedig veszettül vigyorgott. Nem értettem, de nem mertem kérdezni.
Végül Dr. B. tette fel a bűvös kérdést:
- vannak a családban ikrek?

... tíz perc múlva már a kocsiból telefonáltam, hogy mégiscsak otthon alszom, és hogy mondanom kell még valamit azon felül, hogy minden rendben van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése