A genetikai vizsgálat

Sovány, szemüveges orvos ült az asztal mögött. Az asszisztens betessékelte a következőt: egy csendes fiatalasszonyt. Barna, vékony szálú haja kontyba volt fésülve, táskáját két kézzel szorongatta, mintha abban próbálna megkapaszkodni.
- Parancsoljon - mutatott az orvos a székre, és egy halvány mosolyt is megeresztett, hátha a másik kicsit feloldódik.
A fiatalasszony biccentett, és leült. Csendben várta, míg az orvos végigolvassa a papírjaikat.
Amaz komoly arccal bólogatott és hümmögött.
- Nézze - szólalt meg végül. - sajnos nincsenek jó híreim. Az ön kisfia leletei nagyon rosszak.
A nő riadtan pislogott, mint egy őzike. A doktor folytatta.
- Kilencven százalék a valószínűsége, hogy rákos betegsége lesz tíz éven belül, a szívinfarktusé hetven, a várható életkor sajnos elég alacsony a genetikai vizsgálat alapján, és több súlyos rizikófaktor is felmerült.
Itt a férfi kis szünetet tartott. Ránézett az asszonyra, aki mozdulatlanná dermedve ült, még mindig azzal a szerencsétlen táskával az ölében. Nem is az orvosra nézett, csak maga elé, miközben arca fokozatosan vált egyre fehérebbé. Ismerte már ezeket a reakciókat, mikor valami rossz hírt kellett közölnie.
- hát ez... - motyogta a nő halkan, majd kis csönd után felnézett. - mit lehet tenni?
Az orvos alig észrevehetően biccentett. Nem a nőnek, hanem az ismerős forgatókönyvnek, melyet már vagy száz asszonnyal végigjárt. Ilyenkor szokták ezt kérdezni.
- Nézze. Az orvostudomány jelenlegi fokán lehetőségünk van ilyen esetekben a rossz prognózisú gyermekgondozást megszakítani, amihez önöknek természetesen joga van.
A fiatalasszony egy pillanatra összevonta a szemöldökét.
- mármint mihez?
- a gondozás megszakításához. Betöltött tíz éves kor alatt ilyen speciális esetekben a törvény megengedi, hogy az anyák érdekében ne kelljen felnevelni a súlyosan beteg gyermeket.
- Adjam intézetbe? - tárta szét kezeit az asszony, még mindig kissé összevont szemöldökkel.
- Nem, nem erről van szó. - sóhajtott az orvos, hogy lendületet vegyen a magyarázathoz. - Általában a szülőket az intézetbe adás rosszul érinti, inkább a gyermeket szoktuk ilyenkor elaltatni. Betöltött tíz éves korig.
Az Édesanyát mintha áramütés érte volna, összerándult.
- De várjon... az én kisfiam még csak hat éves.
Az orvos kezdett türelmetlenné válni, de aztán három mély levegővel megnyugtatta magát.
- Igen, még benne vagyunk az időben. Pont ezért nem is sietünk, kapnak két hetet elbúcsúzni tőle.
A fiatalasszony hitetlenkedve csóválta a fejét.
- De hát ennyire súlyos az állapota? Hogy nem vettük észre eddig?
- Valójában most még nem súlyos, de rövid időn, néhány éven belül azzá válhat. Arra, hogy nem vették észre, a magyarázat egyszerű: ez az egyedülálló és még nagyon új orvosi technika képes csak ilyen részletes és pontos előrejelzésre. Ezért vagyunk, hogy mi észrevegyük, és segítsünk.
Az orvos itt felállt, jelezvén, hogy részéről vége a beszélgetésnek, de a nő még nem mozdult.
Mutatóujját kissé felemelve próbálta visszamondani a hallottakat.
- Tehát, a kisfiamra feltehetően sok betegség vár, és ezért ön egyfajta eutanáziát javasol.
Az orvos visszaült, látta, hogy ez a nő kicsit... lassú felfogású. Mások ilyenkor könnyes szemmel, megrettenten, de engedelmesen hagyják, hogy ő, a profi, kivezesse őket ebből a reménytelen helyzetből. Valami nem stimmelt ezzel a nővel.
- Így még nem fogalmazták meg, eredeti. Azonban, hogy pontos legyek: az ön fiára nem egyszerűen sok betegség vár, hanem nagyon korán fog meghalni. Tulajdonképpen már most is beteg, csak még tünetmentes.
- És ön a korai halált úgy akarja orvosolni, hogy még korábbra hozza?
Az orvos arca idegesen rándult egyet. Ilyen pofátlan pácienssel még nem volt dolga.
- Nézze, Asszonyom. A fia nagyon beteg. Legkésőbb tíz éven belül rákos lesz, s ha túléli, harminc éves koráig meghal infarktusban. De addig is még lesz egy sor járulékos problémája, ami miatt szenvedni fog. Engedje el most, amíg még könnyebb, és megspórolhatja azt a sok szenvedést, a kemoterápiát, a műtéteket, az állandó aggodalmat...
Ezen a ponton sikerült magára visszaerőltetni eredeti nyugalmát.
- Nézze, Asszonyom. Ez nem könnyű döntés. Megértem, ha felzaklatja a kérdés, de sajnos ez a helyzet. Ha belegondol, még mindig jobban jár így, mintha később hal meg a kisfia, mikor nem is számít rá. Most még fiatalok, vállalhatnak új gyermeket is. De később, egy súlyos beteg mellett sokkal nehezebb lesz. Engedje el most ezt a kisfiút, mindenkinek így jobb.
Most már az asszony tűnt igen idegesnek, arcán a sápadtságnak nyoma sem volt, vörösen izzott.
- Nem, kérem, nincs itt semmi nehézség. Hagyjon békén a gyerekemmel együtt. Ha jogom van a döntéshez, hát én így döntök, hogy hagyják békén.
- Tessék. - szólt gúnyosan az orvos. - Természetesen joga van az orvosi ellátást visszautasítani. Azonban felhívom rá a figyelmét, hogy ez felelőtlenség. Nem csak önre, hanem a gyermekére nézve is. Ő még kicsi, magának kellene jól dönteni helyette is.
Most az asszony állt fel az asztaltól.
- Köszönöm, döntöttem. A viszontlátásra.