2013. július 30., kedd

Az önzés dícsérete

Nos, kedves hölgyek, urak, lehet dobálni, szóval, cselekedettel, paradicsommal. Ugyanis, azt állítom, hogy egy nőnek önzőnek kell lenni. Nem hogy nem baj, de egyenesen kötelező. Ráadásul, kifejezetten a testi dolgokra vonatkoztatva is.

Miért?
Először is, tegyünk egy kis kerülőt, s térjünk vissza pár szóval a női papság kérdésére. Két bejegyzéssel ezelőtt említettem egy vitát köztem és egy kisgyermekes barátnőm között. Akkor arra jutottunk, hogy a nőnek az a feladata, hogy életben maradjon és szolgálja a rábízott életet, egy csöppet sem kisebb a férfiénál, aki akár feláldozza az életét. Tehát, a nő élete érték, amelyet védeni kell: s nem magáért, hanem, a rábízott élet miatt. A nő folyamatosan áldozza föl magát.
Ebből következik, hogy a nőnek vigyáznia kell magára, épségben, egészségben kell tartania testét és lelkét, hogy a lehető legjobbat adhassa. Mint anya, mint feleség, mint nő. (S ilyen szemmel nézve egy kicsit minden nő Istennek ajánlott áldozat, kiválasztott "szűz". Igen: ilyen szemmel, minden nő egy kicsit Mária. És te el tudnád képzelni Máriát kócosan, rongyosan, piszkosan? El tudnád képzelni, hogy Jézus anyja elhanyagolja magát? ... No látod. Már pedig, a te gyermekeid is Isten gyermekévé lesznek a keresztségben.)
Másodszor: kiemeltem, hogy a földi dolgokban is "önzőnek" kell lenni. De azt hiszem, ez is az előbbiekből következik. A tested nem a tiéd, hanem a szentlélek temploma. (S ha családanyának hívott az Úr, akkor annak a kicsi életnek is te leszel a fizikai otthona kilenc hónapig.)

... de ha egész egyszerűen akarnám mondani: azért kell önzőnek lenned, mert Istennek fontos vagy. A tested is. (folytatás: és azért kell önzetlennek lenned, mert Istennek a másik is fontos. ;) )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése