Mindenekelőtt, minden arra érzékenytől elnézést kérek a közhelyes címadásért. Hogy érthetőbb legyen: emiatt a cikk miatt lett ez. És, erre szeretnék most reflektálni, még ha elsőre nem is fog így tűnni... :)
1. A tolerancia
Manapság, a női egyenjogúság, a közösségi oldalak által mindenhonnan mindenhova AZONNAL terjedő információk korában talán ezt a szót halljuk a leggyakrabban: tolerancia. Ki így érti, ki úgy, és természetesen a tolerancia különböző formáit éltető elméletek élharcosai mélységes lenézéssel viseltetnek egymás iránt.
Nem szeretnék tehát most abba a hibába esni, hogy toleránsnak állítom magam. A cikk által szorgalmazott toleranciával sajnos nem értek egyet, mégpedig a kifejtés hiányossága miatt, s ezzel szemben az utolsó bejegyzés túlságosan megengedő.
"Ha jól érzed magad, egészséges és boldog vagy úgy, ahogy élsz, akkor
igazi vagy. Nem azért létezel, hogy mások számára esztétikus legyen a
megjelenésed, ne okozzon fennforgást a létezésed, tolerálják és
jóváhagyják az alakodat és a döntéseidet, és szép dekoráció legyél az
életükhöz. A külsőd csak te dolgod, és a párodé. És ha nőnek tartod
magad, akkor ab ovo nőies minden, amit csinálsz vagy nem
csinálsz, legyen szó autóversenyzésről, betonozásról, Linux
telepítésről, virágültetésről, hajfonásról vagy körömlakkozásról. Nem
fogsz beleférni mindenki skatulyájába, ezért hagyj fel a próbálkozással.
Aki pedig azt mondja, hogy “neked ezt nem szabad, mert nem illik rád a
címke, ami rajta van”, annak fordíts hátat, és csináld akkor is azt,
amit szeretnél."
Nem, nem, és nem. Vannak egyetemes értékek, amik igenis értékek, és egy nőnek képviselni kell ezeket.
Való igaz, hogy ezek - Isten végtelen bölcsessége és szeretete folytán - az egyén természetének részei, s jellemének alapvető vonásai.
Hogy értem ezt?
Úgy, hogy alapvetően Isten minden ötlete zseniális, és minden általa teremtett ember jó, sőt, kiváló. Azonban, adottságainkat és képességeinket a legmegfelelőbb, leggyümölcsözőbb módon kell, hogy használjuk. Miért is kezdjen operációs rendszerek fejlesztésébe egy kiváló szakács? Miért is vegyünk fel bármilyen szerepet, amit akarunk?
Persze, szabadok vagyunk nem csak a nekünk megfelelőt, de a nekünk nem megfelelőt is választani.
Sajnos, ebből a cikkből inkább érzem a határok feszegetésének kényszerét, mint a természetesen jó út szabadságára való bíztatást.
2. ...akkor nem is vagyok szép?
Dehogyisnem. Feltehetőleg a cikk írója jót akart ezzel a közlésével, és igaza is van. De én nem azt mondanám, hogy nincs igazán szép: inkább azt, hogy nincs igazán csúnya. (Illetve, de: a perverz, a kifordult, természetes útjáról és feladatától eltérített. De, Jézus kereszthalála óta még a halál is legyőzhető, s az ő segítségével minden bűn és perverzió. Azt hiszem, szépnek látni a bűnös lelket valójában ezt jelenti: hogy látom az utat is, ahol visszatérhet.)
Tehát, a gyakorlatban a szép: az egészséges, a tiszta. Illetve: a számunkra fontos belső értékek külső kifejeződései.
3. Megfelelési kényszer
Az idézett cikk - a tolerancia jegyében - önállóságra buzdít.
"Nem azért létezel, hogy mások számára esztétikus legyen a
megjelenésed"
... már miért ne?
Félreértés ne essék, a szerzővel egyetértve buzdítok mindenkit, hogy ússzon ki az "elvárástenger" partjára végre. De:
1. "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!"
- vagyis: tartsátok be az emberi szabályokat, törvényeket. Ez egyrészt a hierarchia tisztelete, másrészt a teremtettségből fakadó, a természetessel szembeni bizalom. (Mondanom sem kell, hogy azokról az emberi szabályokról beszélek, melyek az isteni törvényekkel nem állnak ellentétben.)
Ugyanakkor, mi, akik Isten képmására teremtettünk, az ő "adója" vagyunk. Törekedjünk rá, hogy - amint a csásáz pénzérméin - ugyanúgy, rajtunk is látszódjon: kié vagyunk.
Tehát: esztétikusan öltözködni jó.
2. "Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek,
olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki
szolgál."
- azt hiszem, ezek után szinte kötelessége egy keresztény nőnek csinosan, esztétikusan kinézni. Hiszen, a kellemes megjelenés a többi ember örömére van, s nekünk törekednünk kell arra, hogy a világba örömet, szépséget, kedvességet vigyünk - s az Isten számára kedves dolgokat látható módon is hordozzuk. Ennyi igényességgel tartozunk Istennek és embertársainknak.
4. Abszolút szép
Még egy a végére: igenis, létezik abszolút szép, ugyanúgy, ahogy létezik abszolút jó is.
Nagyon emlékszem Dobszay László egy interjúban elhangzott kulcsmondatára, miszerint: számára Bach bizonyíték arra, hogy létezik tökéletes. Bach zenéje ezért nagyon keresztény: mert azzal, hogy tanúskodik az abszolút jó mellett, Isten abszolút jóságába vetett hitünket erősíti. (Tehát: Isten létezésébe vetett hitünket is.)
Ha valljuk, hogy van Isten, és valljuk, hogy van tökéletes, akkor erre is törekszünk. (azaz: tökéletesnek lenni - ami csak Istenben sikerülhet. Tehát, törekszünk vele egyek lenni. Ez lesz majd az üdvösség.)
Hogyan engedhetnénk meg magunknak akkor, hogy még egy olyan "apró" dologgal is, mint az öltözködés, ne törekedjünk az üdvösségre?
(Még egyszer mondom: nem, nem a világ elvárásairól van szó. Arról van szó, hogyha a például a Jóisten gyönyörű ívű szemöldököt adott, akkor ne szedd ki két miliméterre. És ilyen apróságok.)
