...kisgyermekes édesanya vagy, értelmiségi családból. Gyermekkorodtól fogva nagy reményeket fűztek hozzád, biztattak, hogy használd ki a képességeidet, ne pazarold el magad. Te csak mentél előre és előre - kiváló bizonyítványokat szereztél, versenyeztél, tanultál - egyetemre kerültél. Most pedig otthon főzöl, mosol, takarítasz és pelenkázol. Nem ezt érdemelnéd. - mondja egy hang, belül.
...végre visszatértél a Jóistenhez. Megtaláltad életed párját, összeházasodtatok, és végre minden rendben van. Gyermeket vársz. A szülésnél kiderül, hogy baj van: nem biztos, hogy fog tudni valaha is járni, de lehet, hogy még ennél is rosszabb dolgok várnak rá és rátok. Kétségbeesett és ijedt vagy. Nem ezt érdemelnéd. - mondja ott, belül a hang.
...házasságban élsz. Küzdesz nap mint nap - a férjedért, a gyerekeidért. Testiekben és lelkiekben. Főzöl, mosol, takarítasz, az egész napod valaki másról szól, nem rólad. Próbálsz mindenkivel megértő lenni, imádkozol, amennyit csak bírsz - értük, érte, értetek. És mégis rohadt nehéz, és olyan veled, mint egy durcás kisgyerek, és ordít belül a lelked, annyira kimerít a helyzet. És nem ezt érdemelnéd. - súgja a hang, ott bent, az ordítás mögött.
De ki ez a hang? És miért ilyen gyanús? És ha ilyen kedvesen és segítőkészen szól, miért leszel tőle teljesen érthetetlen módon frusztrált és ideges?
...és mielőtt rögtön elkezdenél azon gondolkodni, hogy valóban mit érdemelnél ehelyett, és mit és kéne tenned, hogy "oké" legyél, állj meg egy pillanatra, kérlek.
Mert a legjobb és legsürgősebb az lenne, hogy lecsendesítsd a háborgó lelkedet. Mert háborog, és mondjuk ki, ez a hang gonosz.
Megpróbálom összeszedni, hogy szerintem hogy is van ez.
1. Nem rontottad el. Egyáltalán nem arról van szó, hogy aki boldog, kiegyensúlyozott, "normális" helyzetben él, az jól csinálta, aki meg nem, az szerencsétlen balek, és pszichológiailag alkalmatlan a házasságra/felnőttkorra/életre. Vannak nehéz helyzetek, amiket valamilyen céllal kapunk. Pont ezt a helyzetet pont te kaptad.
2. Mi az, hogy megérdemled? Van valaki, aki megteremtett. Aki úgy döntött, hogy te, itt és most, kapjál egy lehetőséget, és legyél, és gyönyörű legyél. És valaki úgy döntött, hogy ha a bűneid miatt elvesztetted a lehetőséget, akkor is legyen. Akkor is, ha ezért neki meg kell halnia. Hol van itt az egyén érdeme, de komolyan? Hidd el, hogy ha valaki ártatlanul feláldozza az életét érted, akkor az a valaki nem fogja kicsinyes butaságokkal keresztülhúzni az életedet. A nehézségek, amiken keresztül mész, feltehetőleg az üdvösségedet, boldogságodat kell, hogy szolgálják. Azért kaptad őket, hogy általuk még közelebb kerülhess Hozzá. Semmi köze az érdemeidhez.
3. És oké, tudom, hogy most nagyon nehéz. És hogy a most elviselhetetlenül régóta tart. De vannak benne szép dolgok - még ha nem is tudják feledtetni a fájdalmat. De te nem a fájdalmat kaptad, így, magában. Volt, aki igen, aki a kereszten kiáltott kínjában, hogy még Isten is elhagyta. Téged nem hogy nem hagy el, ha fájdalmad van, de egyenesen magához vezet. Még a fájdalmas úton is.
+1: haragudjatok, de ne vétkezzetek.
Jogod van az érzelmeidhez. Kimondhatod (legalább ott, magadban), hogy ez most nagyon rossz. Kimondhatod, ha szenvedsz, ha szomorú vagy, még azt is, ha haragszol. De ne hagyd, hogy a szomorúság, a kétségbeesés, vagy a harag irányítsa a cselekedeteidet. Mondd ki, ismerd fel, ismerd el. És add oda.
