2013. szeptember 25., szerda

Háborús idők

Már régóta szeretnék öltözködésről, varrásról, kézzel készített virágokról írni.
De mint mindig, most is közbejön valami, ami sürgősebb, fájdalmasabb.
Vagy talán ugyanaz fáj mindig, és sose fogom tudni kiírni...
Lényegtelen.

A problémák ugyanis fennálnak: hímsoviniszta nők, leszbikus férfiak, stb. A család intézménye egyre labilisabb, az emberi ostobaság lassan világuralomra tör, és egyáltalán: rossz irányba megy minden.
Mi pedig itt állunk és veszekszünk.

Szóval, csak néhány dolog, mert azt hiszem, talán elég értelmesek kedves olvasóim ahhoz, hogy ne kelljen prédikálnom. És különben is belefáradtam, hogy az elmúlt pár napban mennyi mindent kellett elmagyarázni.

1. A nők képesek vitatkozni, harcolni, trükközni, (sőt, taktikázni, félrevezetni és csalni is...) csak ezen tevékenységek optimális esetben (tehát: ha tisztességesen, egyenesen használják) sem állnak jól nekik.
2. Vannak azonban esetek, amikor le kell venni a kisestélyit, és mackónadrágot húzni, hiába nem áll jól. Vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni valakinek.
3. Mint a fentiekből kiderül, a női emancipáció óriási hibája, hogy folyamat. Tehát, a háborús szükségállapotokra való berendezkedés.
4. Ideális esetben ezek szerint a "nadrágszerep" ( :P ) egy ideiglenesen fölvett valami, melyre a körülmények hiányosságai ösztönöznek minket, s fő célja, hogy visszaállhasson az a rend, ahol visszavehetjük a "kisestélyit".
5. Napjaink helyzetének súlyossága azt hiszem, indokolttá teszi, hogy bizonyos esetekben a nem női mivoltunkból adódó eszközökkel is éljünk, különösen, olyan kérdésekben, amelyekre főleg mi tudjuk a választ. (Maga a Jóisten is egy nőt bízott meg vele, hogy megmutassa, hogyan kell nőnek lenni. Az a fiú, aki ezt jobban tudja nálunk, az vagy titokban nő, vagy úgy ismeri Szűz Máriát, mint az édesanyját. A második opció általában sokkal egészségesebb. Fölismerhető.)

És, igen, rengeteg kérdésre nem válaszoltam.
Fáradt vagyok.
Nagyon.